Belülzöld

Először úgy gondoltam, hogy a fenti címmel új blogot indítok, de úgy döntöttem, menjen ez is ide. Így egy kicsit be lehet kukkantani a Csudadió színfala mögé és magamról tudom, hogy én is nagyobb bizalommal vásárolok egy olyan webshopban, ahol a kapcsolat menüpont mögött a telefonszámon kívül egy-két információ bevillan az üzemeltetőről. Nem kell sokkot kapni, nem fogok önéletrajzot írni. Sőt saját és családi fotókkal se vidítom fel senki hétköznapját, arra ott van mindenkinek a magáé, vagy a szomszédé.Inkább egy-két használható dolgot próbálok ide termelni, ami nekem is bevált, amiből egy kicsit kiderül, mit is művel a Csudadió, ha éppen nem webárul (meg adminisztrál, ügyintéz, és még ami egy vállalkozással együtt jár).

A házikatyvaszom ki tudja mikor indult, most viszont többször agyalok azon, mit lehetne még otthon gyártani, amiben tudom, hogy mi van, milyen eljárással készült és mitől olyan, amilyen. Belátom, aki napi 8 órában dolgozik, plusz pár gyerekkel, háztartással rendelkezik, nem biztos, hogy szeretne házi tésztát gyúrni este, vagy fürdőbombát golyózni, vagy a szappanrecept számlálóval újabb összetételű szappant kiagyalni. Ám néha kikapcsolódásnak hétvégén be lehet iktatni egy kis zsemlegömbölyítést… és abból nem marad majd egy morzsa sem!

A fenti tevékenységek „hátránya” azonban a család hangos követelése lesz, hogy még, még, még kérünk ilyet, illetve a beleszerelmesedés a gyártásba. Ennyit azért el lehet viselni. Nálunk egy felbontott sörösüveg az alábbi kérdést vonzza: ebből most mi lesz, szappan vagy kenyér? Bevallom, néha még én se tudom előre, de biztos, ami biztos, bubimentessé kell tenni időben, ha a szappanba kerül végül.

Ízelítőül egy-két kép, hogy milyen csuda dolgokra lehet számítani a jövőben:

Feltaláltam a spanyolviaszt… nem először és magamat ismerve nem is utoljára.

Nagyon szuper találmány ez a mosódió párna, de engem roppantul zavar, hogy nem látok bele, így nem vagyok benne biztos, hogy minden saponint sikerült-e hasznosítani. Ezért csináltam a magam megnyugtatására egy próbát.

Amikor sikerült hozzájutnom egy ilyen termékhez, nagyon örültem neki, gondolván, hogy milyen szuper lesz majd vasalni. Na, hát vasalni nem szuper ezzel sem, viszont könnyebb és illatosabb, bár az ára elég horror, valószínűleg kedvenc vásárlási helyem is ezért szüntette meg a forgalmazását. Az én forintjaimnak is csak egyszer örültek.
Nem hagyott nyugodni a téma, de mivel már elég jól zöldülök, nem vettem semmilyen vasalóspraynek álcázott szagosított vegyszerbombát, hanem gyártottam magamnak és ez idáig jól bevált. Főleg azoknak ajánlom, akik most váltanak a mosóparfümre és úgy érzik, hogy nem illatosodtak meg eléggé a ruháik mosás közben. Majd ha átáll a szaglószervetek, bizony Ti is úgy jártok, hogy orr fintorgatva állapítjátok meg az ismerőseiteknél, hogy bizony kiteregették a frissen mosott ruhákat, melyeket jó kis vegyi kombinációs öblítővel sikerült átitatni, lehetőleg a koncentrátumos verzióval.
Végül a recept, totál egyszerű:
100 ml vízbe csepegtetek kb. 35-40 csepp mosóparfümöt és vasalás elején bepermetezem a ruhákat vele. Ennyi.
Én megszállott levendularajongó vagyok, ez azért is jó, mert velem ellentétben a molyok nem lelkesednek érte.
Nos, így akár tuningolható is a mosóparfüm ereje, ha ugyanolyan illatúval fújkálunk, mint amivel öblítettünk.
Ötletem nincs levédve, bátran ki lehet próbálni!

Néhány felvilágosító ponttal szeretném megmagyarázni a korlátolt felfogású embertársaimnak a szelektív hulladékgyűjtők fogalmát. Hogy milyen apropóból? A képet önmagukért beszélnek, én készítettem őket (ez mondjuk hamar kiderül), Domonyvölgyben.

Még nem jöttem rá, hogy kinek van ennyi sütnivalója és szemete, de felettébb elgondolkodtató, egyelőre idáig jutottam: