Pontosabban az elsők már felöltözve várják a kedves vevőket, de ezek még a házikatyvaszban születtek. De kezdjük az elejéről!
Az egész „szappanélet” tavaly decemberben indult, amikor elkezdtük forgalmazni a kecsketejes háziszappanokat a weboldalon keresztül, és kedves E. rákérdezett, hogy miért nem én készítem őket? Szokásos önbizalom túltengésemmel visszavágtam: én nem tudok ilyet csinálni… Persze már aznap este a netet bújtam, hogy létezik-e egyáltalán tanfolyam erre a dologra? Miből és hogyan is készül a háziszappan? Hol lehet beszerezni az alapanyagot, mennyit kell a családi keretből erre áldozni? Hogy lesz ebből Csudaszappan? Mennyi idő és költség a hatóságokon átvergődni?
Ekkor decembert írtunk, most február közepén kedves Zs.-vel próbálunk közösen szappanműhelyt varázsolni Gödöllő központjában egy üres helyiségből, a saját receptem alapján elkészült szappankám várja, hogy eljusson a laborba és lassan-lassan az egyéni OÉTI engedély számával kikerüljön a piacra. Az eltelt pár hónapot pedig azzal töltöttem, hogy megokosodtam 2 tanfolyamon: hideg és meleg eljárással készítettünk szappanokat, mosószert (ami éppen hatékonysági versenyen vesz részt a mosódió főzetem ellen), sampont, krémszappant, tusfürdőt és ezek készítését most itthon gyakorlom, teszteljük.
A tanfolyamról annyit, hogy bár igen sok infó, recept, leírás található a neten a témában, sokak szerint akár onnan is megtanulható, ha újra kezdeném az egész „szappanéletem”, újra ott kezdeném. Ez a tanfolyam nem csak tudást adott nekem, hanem egyszerűen olyan embereket ismertem meg és olyan helyre érkeztem, ahol otthon vagyok, ahova bármikor szívesen elmennék, ez az a hely, amit nem leírni, hanem átélni és megélni kell. Legalábbis nekem.
Így kezdődik életem következő szakasza, amely akár azt a címet is viselhetné, hogy hogyan lesz a mosódió árusból szappankészítő, ha már nem lesz ismét hegesztőmérnök?
A folytatásban pedig sok-sok dolog szerepel még, persze sokminden a szappanhoz kötődik.
Utolsó kommentek