Bizony nálam két élete van a mosódióknak. Először is a szokásos módon a mosógépben lubickolnak, zippes zsákban 6-8 fél darab, előtte agresszív anyuka módján megtaposva.

Ettől jól leharcolódnak, kioldódik belőlük a saponin, és legkésőbb a 4. mosás után átkerülnek egy nagyobb edénykébe.

Amikor kiszabadulnak a mosózsákból hasonlóan néznek ki, ahogy szárad, összetöpped, a belső héj fehérebb lesz, nem ragacsos mint fénykorában. Lelkes időszakomban kiválogatom a leszerepelt versenyzőket és dobok hozzájuk a saponindús csapatból. Lelketlenben mindenki megy a pihenőbe, lusta háziasszony módra pedig mindenki marad a helyén és kerül hozzájuk még pár darab új mosódióhéj.

Ha már kiszáradtak, jobban látszik a különbség. A jobb oldali képen egy eléggé kimustrált mosódióhéj van, de ekkor jön a leleményes és a mosódiót ránézésre alkotóelemeire bontó mosónő vagy mosóférfi és összegyűjti a héjakat. Tudván, hogy ha mosódióhéj főzetet készít, ezeket is hozzádobhatja, majd nyugodt szívvel mehetnek a komposztra. Két forróvizes úszás után nem marad benne szerintem semmi. Legalábbis olyan ami hasznos lehet mosás szempontjából.

A következő bejegyzésemben pedig megtalálod a fenti folyékony mosódió elkészítését és egyéb ötleteket a csudadió felhasználására. Ha pedig kíváncsi vagy ITT, a "Hasznos haszontalanságok"-ban egyre több szerzeményem olvasható.