Dédanyáink igazi varázslók voltak: vanish oxi action, domestos és társai nélkül is vakító fehér ruhákat varázsoltak. Mi meg küzdünk a sárgás-szürkés ruhákkal, pedig ordít az arcunkba mindenféle reklám, hogy vegyél ilyen meg olyan port, löttyöt és tuti tiszta és foltmentes leszel, sőt kipusztulnak a bacik a ruháinkról…meg idővel mi is a sok vegyszertől.
A fehérítés nagy művészkedésnek tűnik, pedig ha tudnánk, hogy például a fent említett rózsaszín dobozos csodában 30-30%-ban van nátrium-perkarbonát (FEHÉRÍTŐSÓ) és nátrum-karbonát (MOSÓSZÓDA), már nem is tűnik olyan nagy mutatványnak: ezek mind oxidatív fehérítők, vagyis tényleg tisztítanak is, de minek fizetnénk érte egy vagyont, ha így önmagában is hozzádobhatjuk a mosnivalóhoz? És bátran rá lehet írni legalább, hogy környezetbarát: vízzel érintkezve gyorsan bomlik, aktív oxigént felszabadítva, ettől fehérednek.
Aztán vannak a dédis trükkök, nekik kékítő néven futott, most optikai fehérítő néven, amik tulajdonképpen fluoreszkáló anyagok: imidazol, benthiazol, és humarin vegyületek. Ha ez van a fehérítőd hátoldalán, biztos lehetsz benne, hogy csak álcázod a ruháidat. Ugyanis ezek szerek olyanok, mint a csajoknak a smink, látszólag szépek, csak ne tudjuk, meg mi van alatta. Gyakorlatilag a ruhán olyan színű bevonatot képeznek, amely komplementer az eredeti színnel, vagyis ezzel együtt fehér színt szolgáltat. Fehérnek látjuk, és örülünk, hogy milyen ügyesek vagyunk, szuper a mosószerünk. Azok az apró, általában kék szemcsék a mosóporodban ezért vannak ott.
Anno a kékítő is optikai hatású fehérítő volt, csak nem ilyen szép néven hívták. Ki ne tudná, honnan is van ez az idézet: „Kékítőt old az ég vizében.” A helyes megfejtők meglepit kapnak a Csudadiós rendelésüknél, ha beírják a megjegyzésbe a megoldást.
Lehet fehéredni így vagy úgy, aki mosódióval mos, már rég túljutott ezeken a dolgokon és saját maga adagolja a ruhákhoz a fehérítősót. Köztük én is. És spórolok egy kis fagyiravalót a srácoknak.
Kellemes fehéredést!
Utolsó kommentek